Ízelítő a 22. fejezetből

Sziasztok!

Mivel voltatok olyan rendesek, és összehoztátok nekem a 20 kritikát, ami a limit volt, ezért előbb hozom a következő fejezet ízelítőjét!
Mivel a szilvesztert nem itthon töltöm, és nem tudom, hogy gépközelbe jutok-e elsejéig, ezért most szeretnék minden kedves olvasómnak, kritikaírómnak, barátnőmnek, és az oldalra tévedő szerencsétlen szenvedő alanynak boldog új esztendőt kívánni, és sajnálattal kell közölnöm, hogy a friss már csak a következő évben fog megérkezni!XD
Pusz és jó szilvesztezezést mindenkinek!XD


"- Nem mondták még neked, hogy ne szórakozz az étellel?
- Mintha hallottam volna már valamikor – mondta és elhajolt az állat hatalmas mancsa elől.
- Amúgy jól szórakozol? – kérdeztem.
Edward egy századmásodpercre vette le szemét a vadállatról,és rám kacsintott, de a puma kihasználta az előnyt.
Nagyot csapott a mellkasára és a következő pillanatban már a fák felé rohant. Edward döbbenten nézett le szétszakadt ingére, majd morgott egyet és sóhajtva legyintett.
- Soha jobban – válaszolt az előbb feltett kérdésemre.
Lassan megindult felém, közben leráncigálta magáról a megmaradt ruhafoszlányokat és hanyagul a farmerja hátsó zsebébe tömködte a negyedét, hogy el ne hagyja. Meg mertem volna rá esküdni, hogy az orra alatt ezt motyogta: - Komolyan, kezet foghatna Emmettel!”
Odaért hozzám, flegmán felugrott mellém az ágra és úgy meredt maga elé, mint egy durcás kisgyerek, aki nem kaphat több nyalókát. Mindenfelé néztem, csak rá nem, mert féltem a következményektől. Aztán amikor keresztbe fonta mellkasa előtt a kezeit, nem bírtam tovább és kitört belőlem a nevetés.
- Ez egyáltalán nem vicces! – mondta sértődötten.
- Szerintem meg az! – vetettem ellen, de próbáltam leredukálni köhögésre fékevesztett kacagásom.
- Ez volt létezésem során a második alkalom, hogy meglépett előlem a vacsim! Emmett büszke lesz rád!"