Egy röpke kis magyarázat a Vérvörös alkonyathoz

Sziasztok!

Beígértem mára egy magyarázatot, ami reményeim szerint mindenre – vagy majdnem mindenre – fényt derít.

Először is le kell szögeznem, hogy ha egyben elolvassátok a 64. fejezet utolsó bekezdését, és a 65. fejezet első három bekezdését, akkor rájöttök, hogy az a jelenet, ahol a Volturit utoléri a totális pusztulás nem valódi. Mindaz csak Bella elméjében zajlott le, vagyis: „Annyira akartam, hogy az a kép peregjen le a valóságban is, amit tébolyult elmém vetített a szemem elé.” Ennek egyenesen az a következménye, hogy a 65. fejezetben leír események a valósak, ergo Mac sajnos – vagy kinek nem sajnos, ezt mindenki maga dönti el – tényleg meghalt.

Nem tudom feltámasztani – mint Adrianával eljátszottam ez anno – és be kell vallanom őszintén, hogy nem is szándékozom. Nem, ez így nem igaz, mert soha nem állt szándékomban megölni Macariót, de ha egyezséget kötsz valakivel, akkor tartanod kell magadat hozzá. Azt hittem, hogy elég lesz annyi, hogy csak „szabadságra” küldöm őt és ezt meg is tettem, amikor visszarepítettem Spanyolországba. Ezzel viszont csak az elkerülhetetlent ódáztam el egy picit. De a színre lépése óta tudtam, hogy nem kerülheti el a végzetét.

Sajnos…

Tehát, miért is kellett meghalnia?

A magyarázat igen egyszerű. Sokan tudjátok, hogy a Macariót megtestesítő személy hús és vér ember. Egy kedves ismerősöm, aki a történet kezdeti olvasásakor – kb. a 20. fejezet környékén – felvetette, hogy nem írnám-e bele őt is. A sztorit mindenki ismeri – aki nem, annak, ha szeretné, akkor egy gyorstalpalót lenyomok! :D –, de azt már nem mondtam el senkinek – Pupi kivételt képez! :) –, hogy a megállapodásunk a következőképpen szólt: Bármit csinálhatok a karakterével, de meg kell, hogy öljem!

Ez körülbelül egy évvel ezelőtt történt, és akkor naná, hogy rábólintottam, mert ki gondolt még arra, hogy elérünk a 65. fejezethez, és meg kell tennem? Hát, én biztosan nem! Aztán amióta Mac visszajött Forksba, azóta éreztem magamat pocsékul, mert tudtam, hogy itt az idő…

Szóval, tulajdonképpen nem én öltem meg Macet, hanem Mac ölette meg saját magát, amit ne rójatok fel neki, én már pár hete meg akarom nyúzni a srácot, hogy képes volt ilyen véget íratni magának.

Ezen szép bejegyzésnek a vége tehát annyi, hogy Mac halott, Adriana halott, a Volturi majdnem halott, de leléptek, Marcus – nem tudom miért, de az ő karakterét annyira megkedveltem, talán a Dydme ügy miatt nőtt a szívemhez – segíteni fog, ha eljön az ideje és a szavazás ezen állása szerint még lesz egy fejezet és a záró rész, az epilógus, amit terveim szerint febr. 6-án és febr. 13-án fogok szállítani. A későbbi terveimet majd akkor fedem fel, ha eljön az ideje. :D

Azt hiszem, hogy ennyi lenne most. Remélem, hogy minden felmerült kérdésre válaszoltam. Ha mégsem, akkor nyugodtan lehet írni kommentben, mailben, chatben, és válaszolok rá valamilyen kormában. :D

Jah, azt itt is írom, hogy BtD csütörtökön vagy pénteken jön majd.

Pusz

Szylu