Ízelítő a 38. fejezetből kicsit másképp...

- Vááá, itt a sok zöldség!
- Szylu, viselkedj, mert kiszedlek onnan!
- Jó, jó, értettem. Megint korlátozni akarnak…
- Édesem, téged, soha. Már így is sötét vagy és korlátolt, mint egy lépcsőház.
- Hé, te inkább foglalkozz a telefonoddal és hagyd a dolgokat a nagyokra.
Sóhaj.
- Na, szal, sziasztok! Tervezőm el van foglalva, ugyanis ma rájött, hogy kiesett a gyakorlatból Guitar Hero terén, és most nagyban nyomja az ipart. Meg kissé gázosan indult a napja, mert…
- Ez szerintem nem érdekli őket…
- Te csak fogd be, és játszd a Smoke on the watert! Na, szóval a reggele igen vicces volt, mert 10 percen keresztül folytatott passzív kommunikációt a kávéfőzővel…
- De éreztem, hogy válaszolni akart!
- Jó, jó, persze, elhiszem. Utána meg belenézett a tükörbe és látnotok kellett volna az arcát, meg a haját! Csúúúúcs!
Semmi reakció a háttérből.
- Aztán meg a buszmegállóban majdnem hasra esett és sikeresen leégette magát egy anyuka meg a kisfia előtt.
Semmi.
- Annyira elmerült a Guitar Hero rejtelmeiben, hogy ha azt mondanám neki, hogy Jackson és Rob itt sétálgatnak az utcán…
- Ki, mi, hol? (Puff!)
- Aucs, jól vagy? Csak szívatlak!
- Nem tudom. Nem hiszem… Nem láttad a telefonom?
- Reménytelen. (Sóhaj.) Na, tehát, elmartam a füzetét és kinéztem belőle egy frankó kis részt Nektek – ő tuti, hogy nem ezt adta volna, amilyen szívtelen –, ami nagyon tetszett. Csak az a gáz, hogy megírta előre ezt a jelenetet és azt sem tudom, hogy kinek a szemszöge, vagy hogy kik a szereplők! Persze, megkérdeztem tőle, de ébredés után vele beszélgetni? Kész öngyilkosság! Most meg azt mondja…
- Vááá, félrenyomtam!
- … tulajdonképpen még nem tudja. Na, szerintetek ez normális? Mindegy, a lényeg, hogy itt az ízelítő, de csak saját felelősségre! És ha rájöttök, hogy kikről szól, írjátok már meg!
Peace & love van!
U.i.: Annak a „kedves” névtelen kritikaírónak pedig, aki a 37. fejihez olyan „tartalmas” véleményt írt csak annyit üzennék, hogy mindenki magából indul ki, és ha neked ilyen problémáid vannak, akkor sürgősen keress fel egy orvost! Nem rosszindulatból mondom, vagy ilyenek, de tudod, a kulturált véleménynyilvánításnak is megvannak a bizonyos szabályai, amiket jó, ha ismer az ember!
De szereztél pár vicces pillanatot, szóval köszönöm!
És a 37. fejinél nem ez dilinyós gépelte el a címet, hanem a számnak ez a címe... Szegény csaj, ott dobta kútba az angol nyelvvizsgáját...

"Lágyan, tétován csúsztatta kezét nyakam oldalára és felemelte a fejemet. Tekintete tele volt fájdalommal, gyűlölettel, haraggal, bizonytalansággal és kétségbeeséssel, arca megviselt volt és nyúzott.
Bólintottam, mire óvatosan közelített felém, és arcomon éreztem leheletét.
- Ezt nem kéne – suttogta.
- Tudom – válaszoltam halkan, de nem tiltakoztam.
Ajkaink találkoztak, és vadul csókolni kezdtem őt…"