Ízelítő a 18. fejezetből

Sziasztok!
Egy kis gondom van a fejimmel, ugyanis nem stimmel benne valami (de nem árulom el, hogy mi), ezért át kell írnom egy cseppet, ami némi késést eredményezhet. Holnap tudom csak felgépelni teljesen a kijavított verziót, és küldeni Pupinak, szal csak péntek tájékán esedékes a frissítés, amit a suliból fogok elkövetni. Addig viszont hozok Nektek, kárpótlásul, egy jó hosszú ízelítőt, amit nem szúrtam el. Ne haragudjatok nagyon, és értsétek meg, hogy nem akarok pocsék munkát kiadni a kezeim közül. Pusz és imádlak benneteket a megértésetek miatt.



"Boldogan rámosolygott Bellára, majd családom felé fordult.
- Azt hiszem, hogy újabb gondolatolvasóval bővült a klán. – Odatáncolt Jasper mellé. – Ugye, nem aggódtál nagyon?
- Én, dehogy – vonta meg vállát fivérem, majd Bellára kacsintott.
A megdöbbenéstől leesett az állam. A többiek nem vették észre Jazz mozdulatát, ellenben az én megkövült arcom már felhívta magára a figyelmüket.
- Hé, öcskös! - szólt Emmett poénkodva. – Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott. Bár, mondjuk a vámpír stílusosabb lenne…
Normál körülmények között értékeltem volna Em próbálkozását, de ez most egyáltalán nem volt normálisnak nevezhető pillanat.
- Elmondanátok végre, hogy mi ez az egész? – keltem ki magamból, de még nem emeltem fel a hangom.
Mindenki értetlenül pillantott rám, és azt is elfelejtették, hogy éppen Bella képességét veséztük ki.
- Mégis, miről beszélsz, Edward? – Rosalie úgy nézett rám, mintha megbolondultam volna.
- Belláról és Jasperről – mutattam rájuk.
Jazz felsóhajtott és égnek emelte a szemét. Bella egy kissé elsápadt és nekidőlt az üvegnek.
- Jasper, mi történt? – Alice férjére nézett, aki visszamosolygott rá.
- Semmi. – Alice-en látszott, hogy nem hisz neki. – Tényleg, semmi okod az aggodalomra.
- Akkor mégis miért nem vagy hajlandó elmondani az igazat? – fakadt ki Alice és kibújt Jazz karjai közül.
„Na, ez most szép lesz! Én Alice-re fogadok!” – Emmett teljesen fellelkesült.
- Pofa be, Emmett! – sziszegtem a fogaim között.
- Azért, mert én megkértem rá. – Bella csendes hangja lágyan kúszott végig a nappaliban. "