Vérvörös alkonyat

Sziasztok!

Még mindig lehet kérni a Vérvörös alkonyatot "PDF" formátumban, ha esetleg valaki még nem tette volna meg, és szeretné! :)
Az e-mail címem oldalt! ;)
Puszmancs

Szylu

2010. április 17., szombat

Vérvörös alkonyat - 36. fejezet


Sziasztok!
Nos, végre megérkezett a várva várt fejezet, amiből kiderül, hogy milyen következményei lesznek annak a bizonyos jelenetnek. Elöljáróban annyit, hogy ne nagyon öljetek meg érte, és a feji végén mindent elmagyarázok. A feji a Paramore együttes azonos című számáról lett elnevezve, mert a szöveg tökéletesen passzol hozzá (meg a helyzethez is), ezt hallgattam végig írás közben és imádom! A zenelejátszóban megtaláljátok… És itt tudjátok elolvasni a szöveget.
A részt ajánlom Minden Kedves Olvasómnak, akik eddig végigszenvedtek velem minden egyes percet;
Pupimnak és hála a gyors bétázásért és mindenért; Mesi28-nak, aki szenzációs sztorival „nyugtatja háborgó lelkemet”; Dorszíínak és Bella1213-nak, akik megnevettetnek történetükkel; Lucának (elkezdtem a sztorid :D); bOrinak; Asunak; Raynek; Juditnak; Gyöngyinek; Hajninak és anyukájának; minyuunak és bellának; valamint Ivinek, aki a szívinfarktust hozta rám a minap és annak az édes jótét léleknek, aki volt olyan tündéri és felírta a blogcímem a suli egyik padjára. Nem tudom, hogy miért, de megvolt a reklám…
Liát sem hagyhatom ki a sorból és „big thanks” a fantasztikus képekért! Nem mellesleg pedig boldog 3. évfordulót így utólag is! :P
Végül, de nem utolsó sorban Macariónak is ajánlom a fejit, akinek most már több szerepet szánok, szóval fellélegezhetsz és izgulhatsz, hogy mit művelek majd a karaktereddel…
Ha valakit kihagytam volna a felsorolásból, hát ne kövezzetek meg (legalább ezért ne!), de öreg vagyok, szita az agyam és annyi mindenkinek kellene hálát mondanom, hogy az maga egy kisregény lenne!
Nekem az egyik kedvenc fejezetem lett, mert igazi kihívás volt megírni! És többnyire elégedett is vagyok vele… De a világért sem olvasnám vissza!
Pusz és jó olvasást!
U.i.1: Minden törékeny tárgyat tegyetek el a közelből és hangszigeteljétek a szobát!


Misguided ghosts

(Edward szemszöge)

„I've found a reason for me

To change who I used to be
A reason to start over new
and the reason is you”
(Hoobastank: The Reason)

Undorodtam magamtól. Egy szörnyeteg voltam, aki nem érdemelt könyörületet. Szánalmas.
Bella felkapta mentegetőzésemre a fejét és tekintetét az enyémbe fúrta. Aztán minden olyan gyorsan történt.
Kezeit arcomra simította, lehunyta a szemeit és lassan közelebb hajolt hozzám. Ajka lágyan súrolta az enyémet és egy pillanatra azt sem tudtam, hogy hol is vagyok. Majd valami ösztönösen megmozdult bennem és viszonoztam a csókját. Finoman, gyengéden csókoltuk egymást, de volt valami kétségbeesés ebben az érintésben. Tudtam, hogy nem érdemlem meg ezt az angyalt és csak a szomorúság, a fájdalom miatt teszi azt, amit tesz – sokszor „hallottam” már erről –, de voltam olyan önző, és kihasználtam a helyzetet. Akartam őt.
Kezemmel görcsösen karoltam át karcsú derekát és magamhoz vontam. Ő ösztönösen, és szinte már durván túrt bele a hajamba és érintései, mozdulatai nyomán teljesen elvesztem, feloldódtam. Amikor már majdnem átléptünk egy bizonyos határt ő elhúzódott tőlem és vállamba fúrta a fejét.
- Sajnálom. Nekem gondolkodnom kell – motyogta. - Összezavarodtam, és nem akartalak téged is magammal rántani. Bocsáss meg!
Gyors csókot lehelt nyakamra. Kiszakadt ölelésemből – karjaim élettelenül hulltak le a földre – és futásnak eredve eltűnt a fák között. Agyam utolért és teljesen sokkos állapotba kerültem.
Szemeim kitágultak és zihálva vettem a felesleges levegőt. Mereven és mozdulatlanul ültem és nem értettem semmit. Józanabbik és rosszabbik énem heves vitát folytatott egymással, és nem volt világos, hogy melyikőjük fog nyertesen kikeveredni ebből az egyszemélyes állóháborúból.
Megcsókolt!
Kétségbe volt esve!
Kis híján majdnem letepert!
Nem tudta, mit csinál!
Akartad őt!
Reményvesztetten felnyögtem és arcomat a tenyerembe rejtettem. Bőrömön még éreztem Bella édes levendula és frézia kettősét.
Ezzel a kinyilatkoztatással nem tudtam vitába szállni. Tényleg akartam őt. Jobban szükségem volt rá, mint bármi másra a világon.
- Edward! – szállt felém egy távoli hang és ködös elmém kitisztulni látszott.
- Huhúúú, Eddy fiú! Merre bujkálsz? – Emmett. Ki más?
„Edward, hol vagy?” – kérdezte aggodalmasan Esme.
- Itt vagyok – szóltam motyogva az orrom alatt, de tudtam, hogy meghallják.
Pár pillanaton belül az egész családom ott állt fölöttem és aggódva néztek le rám.
- Minden rendben? – kérdezte Esme és megérintette a vállamat.
Hazudjak, vagy az igazat mondjam és akkor várhatom a kérdések áradatát? Alice oldotta meg a helyzetet:
- Bella?
A névre felkaptam a fejem és az erdő felé bámultam.
- Jobb, ha megkeresem – mormoltam, és felkeltem. Bár lehet, hogy nem jó ötlet, mert Bella most a háta közepére sem kívánhat… - Eléggé feldúlt és nem lenne jó sokáig magára hagyni.
„Te sem nézel ki jobban!” – jegyezte meg Jasper, és végigmért. – „Fura vagy.”
Rámordultam, mire feltartotta a kezeit és hátrált egy lépést.
- Carlisle, elmondanád nekik, hogy miről beszéltünk telefonon? – fordultam apámhoz, mire bólintott.
Suhanni kezdtem, de még hallottam, ahogyan Jazz odasúgja a többieknek.
- Utánamegyek. Eléggé zaklatott és nem tudom, mi a baja.
Remek, már csak ez hiányzott!

(Jasper szemszöge)

„If today was your last day,

Tomorrow was too late,
Could you say goodbye to yesterday…”
(Nickelback: If Today Was Your Last Day)

- Edward, Edward! Állj meg, beszélnünk kell! – kiáltottam utána, de mint a falra hányt borsó.
- Ugyan, miről? – mordult rám, és kilépett a tisztásra.
„Belláról” – közöltem gondolatban.
- Bővebben kifejtenéd? – Flegma hangja mögött ott csengett a rejtett félelem.
„Bele fogsz őrülni ebbe a huzavonába!” – korholtam. – „Most mégis mit érzel iránta, de őszintén?”
Visszafordult felém és hagyta, hogy hónapok óta titkolt érzelmei elérjenek hozzám.
Hátratántorodtam a mérhetetlen mennyiségű szerelemtől, ami áthatolt a köztünk lévő távolságon.
- Gyűlölnöm kéne őt, hiszen felborította ezt az életnek nevezett valamimet, amikor belépett azon az átkozott iskolaajtón. A kárhozatra taszított, amikor vámpírt csináltam belőle, de…
Edward nem tudta befejezni a mondatot, mert megreccsent mögöttünk egy faág és ösztönösen ereszkedtünk támadóállásba. Pár pillanattal később egy árny suhant át az erdőszélen és köddé vált a ház felé vezető résznél.
- Bella! – nyögte elhaló hangon Edward és máris indult volna utána, de elkaptam a karját és megráztam a fejem.
- Most hagyd egy kicsit lenyugodni – csitítottam. – Nem tesz semmi ostobaságot!
- De… - tiltakozott volna, ám ismételt fejrázást kapott.
Éreztem, ahogyan Edwardot elönti a kétségbeesés és reményvesztetten fordult el tőlem…

(Alice szemszöge)

„And run

From them, from them
With no direction
We'll run from them, from them
With no conviction”
(Paramore: Misguided Ghosts)

A nappaliban álltam az ablaknál és az erdőt kémleltem. Kicsit ideges voltam – nagyon rég volt nálam már ilyen, nem is emlékszem rá –, mert Bella miatt nem láttam, mi fog történni. Az pedig csak növelte aggodalmamat, hogy egyikőjük sem jött még haza.
Régen néha arra vágytam, bárcsak engem is meg lehetne lepni valamivel, és most tessék, itt az alkalom, és én egy cseppet sem örülök neki. Rémes!
Hirtelen kivágódott az ajtó és csak egy elmosódott csíkot láttam Bellából, amint felrohant az emeletre.
- Bella? – kiáltottam utána, de meg sem hallott.
Csapódott az ajtaja, majd néma csend. A félelem jeges kézként fojtogatta a torkomat. Csak egy másodpercre láttam az arcát, de az mindent elárult. Fájdalom, félelem, kétségbeesés, szomorúság…
Ennyire felzaklatta volna Edward története, amit Carlisle is elmesélt nekünk? Jó, persze, mégis csak a dédnagynénje volt, de mikor történt már? Itt valami más történt. Többnek kell e mögött lennie. Bella csakúgy nem borul ki…
- Esme, Carlisle, Rosalie, Emmett! – hívtam a házban tartózkodókat és azonnal ott termettek.
- Mi történt? – kérdezte Esme.
- Nem tudom. Egyszer csak betoppant az ajtón Bella és se szó, se beszéd felvágtatott a szobájába. Rettentően feldúlt és a fiúk sem jelentkeztek még!
- Emmettel megkeressük őket, ti meg addig nézzetek be Bellához! – adta ki az utasítást Carlisle és már el is tűntek.
Bella ajtaja mögül ütemes puffanások szűrődtek át és Esme idegesen tördelte a kezeit, amikor a harmadik kérlelésre sem nyitott ajtót húgom.
- Bella, kicsim, mi a baj? – Semmi. – Kérlek, nyisd ki az ajtót!
Semmi.
- Gyerünk, Bella, ne csináld már! – Rosalie is kezdett bepánikolni, ami nála szokatlan volt.
- Alice, hívd fel a fiúkat, és kérdezd meg őket, hogy hol vannak – kérlelt Esme és a sírás fojtogatta.
Bólintottam és lesuhantam a földszintre. Gyorsan tárcsáztam. Kicsengett egyszer, kétszer…

(Rosalie szemszöge)

„These wounds won't seem to heal

This pain is just too real
There's just too much that time cannot erase”
(Evanescence: My Immortal)

Esme türelmetlenül járkált fel s alá a folyosón, míg Bella szobájából a furcsa hangok egyre ritkábbá váltak. Soha nem foglalkoztam túlságosan az ilyen problémákkal, de ez most engem is megrémített. A hónapok alatt megkedveltem Bellát és ha az az idióta bátyám valamivel bántotta, hát én…
- Hol marad már Alice? – csattant fel Esme és már ott sem volt.
Egyedül maradtam az emeleten. Esme kiment a telefonáló Alice után a teraszra, a fiúk pedig még mindig sehol.
Tényleg nem értettem, hogy mi történhetett, de ha Bellát ennyire felzaklatta a dolog, akkor súlyosnak kell lennie. Ez a lány még a légynek sem tudna ártani. Nyugodt, higgadt természete van – még újszülött létére is –, soha senkire nincs egy rossz szava sem. Erre most tessék!
Halkan nyílt az ajtó és kilépett rajta Bella. Ha nem tudtam volna, hogy ő az, fel sem ismerem. Arca a szokásosnál is sápadtabb volt és látszott rajta a feldúltság. Mozdulatai idegesek, gyorsak és gépiesek voltak, de nem ez rémített meg a legjobban. Karamella színű szemei most éjfeketék voltak és fájdalmasan csillogtak.
Kezében két hatalmas bőröndöt húzott maga után, és ledöbbentem.
- Bella, mit csinálsz? – kérdeztem.
- Elmegyek – suttogta és megremegett az ajka.
- Azt… nem teheted! – hadartam és kezdtem tényleg kétségbeesni. – Ez a család nélküled nem teljes!
Elálltam az útját és esdekelve néztem rá.
- El kell mennem, Rosalie! Itt nem maradhatok! –Hangja fájdalommal volt átitatva.
- Miért?
Eddig a pillanatig tudta magát tartani, de erre az egy szóra kifakadt:
- Te hogyan éreznéd magadat, ha kiderülne, hogy az az ember, akiben talán a legjobban megbízol, és bármit megtennél érte, teljes szívéből gyűlöl? Hogyan tudnál azzal a tudattal élni, hogy pokollá tetted az életét? Tudod milyen érzés átverve, megalázva és sárba tiporva vergődni?
Összeszorult a torkom, mert pontosan tudtam, miről beszél Bella. Az emberi emlékek elhalványulhatnak, de az az érzelmi sokk, ami akkor ért soha nem fog elmúlni. Rochester havas-saras utcáján feküdtem a földön, a halálért imádkoztam és a megannyi érzelem közül három volt, amit tökéletesen be tudtam azonosítani: átvertek, megaláztak és a sárba tiportak azon az éjszakán. Jobban megértettem ez a lányt, mint hitte volna.
- Mihez kezdesz most? Hova mész? És legfőképp: mivel? – kérdeztem beletörődve, mert sejtettem, hogy nekem el kell őt engednem.
Ha egy vámpír valamit a fejébe vesz jobb, ha nem állsz az útjába. Jelen pillanatban az egyetlen személy, aki megállíthatná Bellát éppen házon kívül tartózkodik és kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc százalék az esély rá, hogy ha idetolja a képét, megölöm.
- Nem tudom – suttogta összezavarodva Bella. – Semmit nem tudok.
Nem tarthatom itt akarata ellenére, de segítenem kell neki. Hirtelen eszembe jutott valami.
- Várj itt! – mondtam neki és olyat tettem, ami eddig még nem fordult elő.
Besuhantam Edward szobájába és az íróasztalának fiókjában meg is találtam, amit kerestem.
- Meg fog ölni ezért, de ez most nem számít – közöltem és a kezébe nyomtam a kulcsot. – Pár nap múlva akartuk neked odaadni, de most nagy szolgálatot fog tenni.
Bella biccentett és már indult volna, de megállítottam.
- A szállás pedig… - kezdtem és visszarohantam Edward asztalához, kerestem egy cetlit és felfirkantottam rá az első címet, ami beugrott. – Itt jó helyen leszel.
Ránézett a lapra és elakadt a lélegzete.
- Nem mondom meg nekik, hogy hova mész, ha így akarod, de ott a telefonszámom, ha gondolod… - Hangom elfulladt, amikor rájöttem, hogy a húgomat vesztem el ezekben a percekben.
Sután megöleltem őt – nem szoktam hozzá az ilyenekhez –, amit ő is viszonzott, majd eltoltam magamtól.
- Menj, mielőtt még több vámpírtól kell elbúcsúznod!
- Esme, Alice? – kérdezte.
- Őket bízd csak rám – próbáltam összehozni egy mosolyt, de nem sikerült. – A garázsban egy Mercedes SLS AMG-t keress, benne lesznek a papírok is. A személyes irataid meg gondolom, nálad vannak…
Értetlenül bámult rám fekete szemeivel, és megvilágosodtam, hogy nem a papíros rész volt számára nehezen emészthető.
- Fekete lepellel letakart sötétpiros autó – sóhajtottam, mire bólintott.
- Köszönöm, Rose – súgta és mielőtt még eltűnt volna láttam az arcán a szenvedést.
- Sajnálom, hogy így alakult, Bella – suttogtam, de tudtam, hogy még hallotta.
Összeszedtem magamat, és felkészültem Alice és Esme rohamának visszaverésére és a hosszas magyarázkodásra, hogy miért is engedtem el Bellát…

(Bella szemszöge)

„Come break me down

Bury me, bury me
I am finished with you
Look in my eyes
You're killing me, killing me
All I wanted was you”
(30 Seconds To Mars: The Kill)

A hátsó ajtón keresztül rohantam a garázsba, hogy senkivel se találkozzak. Nem akartam senkit megbántani, de ha elbúcsúzom tőlük, azzal csak még jobban megnehezítem ezt az egészet. Gyáva voltam, hogy elfutottam és nem néztem szembe a tényekkel, de nem maradhattam. Egyszerűen képtelen lettem volna ezek után Edward szemébe nézni.
Fájt, nagyon is fájt. Minden szava tőrként hasított hónapok óta nem dobogó szívembe és egyre mélyebbre taszított a sötétségbe. Nem elég, hogy megtudtam, a családomnak milyen megrázkódtatásokon kellett keresztülmennie, még ez is…
Ha ennyire gyűlölt már a kezdetektől fogva, akkor miért tette ezt velem? Miért próbálta a rendes, kedveskedő és szerető testvér látszatát kelteni? És miért csókolt vissza? Kihasználta a helyzetet! Az átkozott önmarcangolásával teljesen elaltatta éberségemet és bedőltem neki! Pedig én…
Dühösen csaptam rá a garázsajtó nyitógombjára, és könnyek nélkül zokogtam. Az ajtó kinyílt és egy pillanatra megdermedtem. A felhőkön már áttört a hajnali napfény és élénk aranysárga színbe vonta a tájat. A vihar elvonult, de valamit itt hagyott a levegőben. A fák közé nem tudott behatolni az a kevéske fény, ezért ott sötétség honolt. A sötétségből pedig egy villogó szempár meredt rám, és azt hittem, hogy elkéstem. De aztán az árny kilépett a homályba és megláttam a pumámat. Szeme szomorúan csillant fel, amint tekintete találkozott az enyémmel és tudtam, hogy tud mindenről. Ez a lény értelmesebb volt, mint bárki hitte volna.
A fájdalomtól vagy az őrülettől – nem tudom – sárga íriszét aranyszínűnek láttam, hogy aztán pislantva egyet visszanyerje eredeti színét. Egy hosszúnak tűnő másodpercig még figyeltük egymást, aztán visszafutott az erdőbe. Ez egyfajta búcsú volt, de éreztem, hogy még látni fogjuk egymást a jövőben. Ugyanezt már nem mondhattam el családomról…
Rosalie utasításai alapján megkerestem az autómat és lerántottam a takarót. Nem sokat törődtem a kocsikkal – főleg nem ilyen lelkiállapotban –, de ez tényleg gyönyörű volt és lerítt róla, hogy egy vagyonba kerülhetett.
Bevágtam a bőröndöket a csomagtartóba és én is beültem a volán mögé. Beindítottam a motort – halkan dorombolt – és kitolattam a garázsból. Nem csuktam vissza az ajtót, mert már így is sok időt vesztegettem el. Tekintetemet egyenesen az útra szegeztem, de el kellett haladnom még a ház előtt is, aminek tornácán hét vámpír állt.
Nem tudtam nem észrevenni őket. Anyámat – már így tekintettem rá – Carlisle karolta át hátulról és vissza kellett fogni őt, hogy nem rohanjon oda az autóm elé. Alice Jasper karjai közé bújt, okkersárga szemei arcomra tapadtak. Roselie Emmett mellett állt és nagyot sóhajtott.
Utoljára hagytam azt a személyt, akitől a legjobban féltem. Edward a lépcsőn állt és kétségbeesetten nézte, ahogyan hármasba kapcsolok és elszáguldok előttük. Ajkai motyogtak valamit, de nem akartam megérteni, hogy mit. Mielőtt teljesen belevesztem az erdő sűrűjébe még belepillantottam a visszapillantó tükörbe és láttam, hogy Edward összeroskad a lépcsőn, és arcát tenyerébe temeti.
Sajnáltam őt, őket, de nem volt más választásom. El kellett mennem innen, mert nem élhettem velük tovább. Már így is megkeserítettem az életüket.
A torkomból furcsa, szaggatott hangok jöttek elő, a kezem remegett. Vissza kellett volna fordulnom, de nem tehettem. Nem voltam képes rá. Semmi nem érdekelt már. Csak a fülemben csengő hang töltötte ki minden gondolatomat: „Gyűlölnöm kéne őt, hiszen felborította ezt az életnek nevezett valamimet, amikor belépett azon az átkozott iskolaajtón. A kárhozatra taszított, amikor vámpírt csináltam belőle…”
Megszokott mozdulattal töröltem meg könnytelen szemeimet és hajtottam ki az aszfaltos útra.
Soha nem éreztem magam még ennyire elveszettnek, mint most. Két élet között rekedtem és nem léphettem be egyikbe sem. Az emberi életem elvesztettem, amikor vámpír lettem, vámpírságom pedig gyűlöletet szított abban a személyben, akit… akit… akit… szerettem…
Nem tudtam még, hogy megfogadom-e Rosalie tanácsát és tényleg oda megyek-e, ahova ajánlotta vagy sem. Most csak az az egy számított, hogy el innét minél gyorsabban és minél messzebbre…
A többi meg majd lesz valahogy…


U.i.2: Igen, elfogyott a lap, az ujjaim meg tönkrementek a gépelésben, szóval…
Na jó, a viccet félreteszem a téma komolysága miatt. Arról van szó, hogy már egy ideje mondogatom a chatben, hogy kényszerszünetre megyek (vehetjük egy laza szülési szabadságnak is, mert megszülöm a folytatást…) és ennek most jött el az ideje. Tudjátok, hogy érettségiznem kell (enyhe sírógörcs) és most egy kicsit hanyagolni fogom az írást, DE NEM HAGYOM ABBA, még mielőtt megállna Bennetek az ütő! Ez a fordulat már a kezdet kezdetén megvolt a kicsi buksimban és így jött ki a lépés, eddig tudtam húzni a dolgot. De kérlek Benneteket, hogy ne haragudjatok meg se Bellára, se Edwardra és főleg ne Rosalie-ra vagy Jasperre. Ha bűnbakot akartok keresni, mutassatok rám, vállalom!
Kell egy kis idő, míg megnyugszanak a kedélyek, de utána gőzerővel fogom folytatni a történetet UGYANITT, UGYANEZEN A CÍMEN ÉS A 37. FEJIVEL! Reményeim szerint írásbeli érettségi utáni szombaton (május 8.) jelentkezem a frissel, addig meg ilyen téren megszabadultok tőlem. De apróbb meglepikkel készülök Számotokra az „uborkaszezonban” is, tehát nem kell elkeseredni! Az vigasztaljon, hogy számításaim szerint most tartunk a történet FELÉNÉL…
A tippeket, találgatásokat szívesen fogadom a komikban, mailekben, mint ahogyan a rokonaimat dicsérő mondatokat is és nem fogok megharagudni értük! Én tudom, hogy mi lesz a folytatás, de Ti vajon hogyan gondoljátok tovább a sztorit?
(Jah és nézzük az élet napos oldalát: most legalább lesz időm válaszolni a komikra…:P)A helyesírási hibákért elnézést, de nem bétáztathatok le mindent szegény Pupimmal…
És amint látjátok az idézetekhez tartozó számok felkerültek szintén a lejátszóba (kétszer katt és aktiválod...)
Pusz

29 megjegyzés:

Anna írta...

Wow, ilyen jó fejit irni!!!!!!!!!!

Még mindig a hatása alatt vagyok!
Majdnem sirtam rajta, mert miközben azt olvastam, hogy Bella elmegy, közben olyan sirós zenét hallgattam. AMúgy is olyan bőgőmasina vagyok...

Hogyan fog Bella boldogulni??? Ugye a kövi fejiben visszamegy Edwardékhoz?
Remélem igen!!!!!!!!!
Edward remélem bocsántot fog kérni tőle. Na ebből hogyan fogja kimagyarázni magát Eddyke, az egy jó kérdés...

Sztem ha Bella hazamegy ( mert igye haza fog menni-(ondolom én)) AKkor Esme szerintem rögtön a nyakába fog ugrani, és megszidja őt, hogy mert elmenni búcsúzás nélkül, vagy ilyesmi.
Hacsak Nem Esméék mennek Bella után...

De egyenlőre ne rágódjunk a jövőn...
A legfőbb kérdés az, hogy:
MIKOR JÖN A KÖVI FEJI???????

te jó ég.
Annyi marhaságot összehordtam, ne haragudj ezért, de olyan jó lett ez a fejezet, hogy aig tudok irni!!!!

Siess a következő fejezettel!!!!!!


Ui.: Jók az idézetek!!!!! Máskor is ha lenne kedved, akkor irhatnál a fejikhez idézeteket!
Persze csak akkor, ha van kedved.!!!


Puszi: Anna

Landy írta...

hogy lehet itt abbahagyni?!Ráadásul most akkor május 8-ig nem lesz friss?:( Amúgy tök jó lett!Remélem Bella gyorsan visszamegy vagy visszahozzák.

Szepy írta...

Szylu ez Isteni lett!! De ez a fordulat o.O a fejemet a falba vertem! Bella és a túl nagy kíváncsisága miatt lett ez az egész... de részben meg is értem őt! Edward nos... nem mondok semmit... Már várom a kövi részt!
Pusszy

bOri írta...

Uramisten!
Elösször is: Köszönöm, hogy nekem is ajánlottad a fejlit nagyon nagyon jól esik! :D (L)

Másodjára, jön a kevésbé kellemes rész:
DRÁGA SZYLU! MÉG IS MI A FRANC EZ??? NEM CSINÁLHATOD, NEM TEHETED NEM SZABAD!!! MOST KOMOLYAN MEGPATTANT BENNEM VALAMI!!! NEM HISZEM EL HOGY EZT TETTED VELÜK!!! KOMOLYAN!! MIKOR ELOLVASTAM AZT A RÉSZT HOGYEDWARD ÖSSZEROSKAD MEG HOGY VÉGRE BEISMERI HOGY SZERELMES.. ISTENEM!!!
Nah jó oké.. Caps Lock ki xD
Szerény véleményem szerint Bella teljes depresszióba esik, meg Edward is meg az egész Cullen kolónia. Éééés.... Hát 2 lehetőség van (lehet több lesz belőle :P)
a.) Bella annyira depressziós állapotába van, hogy nem bírja tovább Edward nélkül visszamegy hozzá. Bár azt hiszem erre van a legkevesebb esély, ugyanis ez olyan snassz vagy nem tom (A)
b.) Vagy Edward annyira depressziós, hogy nem bírja Bella nélkül és visszamegy hozzá xD És bocsánatot kér tőle és megmondja, hogy tévedés volt, hogy ő szrelmes belé etc.. etc... Ez sokkal várhatóbb fejlemény lenne mint az a lehetőség
c.) (mondtam, hogy lehet több lesz xD) Szóval Bella elmegy vadászni és véletlen rábukkan Edwardra - vagy valaki másra a Cullen familíából - és megkéri, ha Edward akkor könyörög neki és érvénybe lép a b lehetőség.

Na ezek lennének az én folytatásiam, kíváncsi vagyok köztük van e a tiéd. xD Nagyon kíváncsi vagyok és sok sok sok sikert az éretségihez! :D

rengeteg puszi:
bOri

ui:. *úgy tesz mintha nyugodt lenne, de kirugdossák otthonról az idegessége és függősége miatt, sőt Szylu elvonó kúrára kell mennie de mivel ki rugdosták otthonról nincs pénze ezért meg hal a függősébe*

Névtelen írta...

Szia
Május 8. (ugye csak szivatsz):(
Én személy szerint nem haragszom senkire,
szegény Bella, de az egészet félreértette.
Ez így nem lesz jó vagyis igen (előbb utóbb csak kiderül az igazság)
Van egy tippem hova megy, de nem írom le
Én addíg nem fogom kibírni.
FÜGGŐ LETTEM.
Nagyon nagyon nagyon várom a követ
És szurkolok
Sziosz
Licsy volt

Patri-cica írta...

...hát!

Fantasztikus lett és továbbra is tartom,hogy nagyon tehetséges vagy!

De nem találom a jó szavakat...a szívem majd megszakad!

Ekkora félreértést!

3 hét nagyon hosszú idő...várlak vissza a sikeres érettségid után!

Ötlet a folytatásra?

Szerintem ha Edward nem megy utána(és tépi le a kocsiajtót és szedi ki Bellát onnan),akkor Bella el fog menni a Volturihoz Olaszországba.(kocsit eladja és abból a pénzből pl.) és ott esedezni fog hogy öljék meg,de ezt megtagadják majd tőle a képessége miatt(az hogy fogva tartják vagy beáll közéjük inkább,na ezt nem tudom)!Aro beszélni fog Carlisle-al,aki megtudja hogy ott van Bella!Persze Edward utána megy!De Bella hallani sem akar róla...stb.

hmmm?

Cupp

Névtelen írta...

Tudod...hála neked felfedeztem 2 énemet is. az első a kedves és az köszöni, hogy nekem is ajánlod a fejit és olvasol, iszont a másik énem elég hangosan üvölti a következőt:
HOGY TEHETTED EZT VELEM!!! HA FELFEDEZEK VALAMI ÚJ KÖZÉPKORI KÍNZÓESZKÖZT, AZT SZYLUNAK FOGOM HÍVNI!!!ELMENT BELLA??? HOGY ÍRHATTÁL ILYET??? ÉS A FÜGGŐVÉG????éS MÁJUS?????HOGY TEHETTED EZT????????????????????????????????????????????????????

Ui: KEGYETLEN SZADISTA GONOSZ vagy! GYILKOS énem írta az utóbbiakat :D

Névtelen írta...

azt írtad h a puma szemét egy pillanatra aranysárgának látta..bennem meg felvetődött az hogy mi van ha ez a puma nem egy állat ami kedveli Bella társaságát hanem maga Macario?nézzetek hülyének nembajXDcsak az a aranysárga felvillanás nem megy ki a fejemből...
a végén sírásközeli állapotban voltam és ez non kevés történetnél esik meg...remélem nem marad távol sokáig....bár Szylu-t ismerve már nemtudom...
puszy
Lotty

Netti írta...

Szia!
Most komoly hogy május 8-ig nem olvashatok új részeket??? Elvonási tüneteim lesznek!!!! Amúgy drukkolok az érettségidhez:):)
És ez a feji... hát hűha! Szegény Bella, megértem, hogy így kiakadt, nem lehet egyszerű megemészteni, hogy akit szeretsz az "utál" téged. És szegény Edward... Mihez fog most kezdeni, hogy már nem lesz ott neki Bella? És mivel megkértél rá: úgy utállak, hogy kimondattad vele azokat a szavakat és, hogy Bella, így félreértette a dolgot!!!! Hát... Rose... őt most szeretem is meg nem is... Szeretem, mert segített Bellának és mert megértette őt, de utálom, mert nem tartotta vissza, hogy tisztázhassák a dolgot Edwarddal... A Cullen család most biztosan letargiába borul és nagyon remélem, hogy Edward megkeresi Bellát, hogy beszélgessenek... Jó volt, amikor Bella elbúcsúzott a pumájától:) Azért sajnálom, hogy ez lett abból a csókból, aminek egy héttel ezelőtt úgy örültünk, hogy a többi osztálytársunk tiszta lököttnek nézett minket, dehát ettől jó a sztori... Annak viszont nagyon örülök, hogy még csak a felénél tarunk, így legalább lesz még olvasni valóm:):):):)
Na most megyek, mert tiszta szeretethiányom lett ettől a fejitől:(:(:(:(
Puszi: Lettina

Névtelen írta...

Szia!
Na ennyit az egy heti boldogságomról:(
Nagyon jól írsz, de ez néha felér egy kínzással!!
és azt hiszem még jó sokáig nem fog Bella találkozni Edwarddal, mert gondolom most fog felbukkanni Macarió, akivel szintén elég jóba lesz...legalábbis szerintem Macario biztos ...
Szegény Edward :'(
De azért még a remény bennem van, hogy előbb-utóbb(és gondolom utóbb sajnos) még fognak találkozni, és akkor rendeződnek a dolgok:)
Bár nálad sosem lehet tudni:) és ezt vedd bóknak:D
Sok sikert az érettségihez!
és jó írást majd utána..
pusz

norcs. írta...

Na ez a fejezet :O hát azt hittem megőrülök...xd
mostmár tényleg nem tudom elképzelni mi lesz.
vajon Rose elmondja h hova ment és utána mennek? vagy egyáltalán Bella oda megy? vagy nem? esetleg magától megy majd vissza? vagy a hős szerelmes Edward elindul megkeresni őt? csak ugy jönnek a tippek belőlem, de szerintem megőrülök mire lesz friss. :/
midezeken kívül sok szerencsét szeretnék kívánni neked az érettségihez, és remélem nagyon jól fog neked sikerülni:).
a történethez visszatérve. :D
Nem is Bella lenne, ha nem hallgatja végig a beszélgetést, és nem így reagál. Szint úgy Edward is. Rose kedevessége meglepett, de azért ő is érző lény, és mi nagyon szeretjük úgy ahogy van :_D
sajnálom a Culleneket, és csodálkozom hogy hagyták elmenni Bells-t
és végezetül, nagyon jó fejezet volt. sikerült átadni a történet hangulatát. nagyon tudsz :D
na puszi

AmyC írta...

*sír* 3 teljes hétig nem lesz új fejezet? egy ilyen félbehagyás után? én olyan depis leszek... de kitartóan várom a folytatást! *nem tud mit írni, mert sokkos*

Moncs írta...

Nagyon szuper lett ez a rész is...köszönöm a megemlítést :D most komoly hogy 3 hét szünet?? huuha kemény lesz :)))))))))) megéri várni....:)

Adrienn írta...

Ez nagyon jó lett, de, hogy tudsz minket ilyen kétségekben hagyni? Te egy, egy, egy... nincs is rá szó, hogy te mien vagy xD ja és, hogy 3 kerek teljes hétig nem lesz friss és kétségek között hagysz minket, ez nagyon szívtelen dolog tőled, de megértem, hogy vizsgázol meg miegymás - sok sikert hozzá :) Remélem, hogy Bella meggondolja magát és hamar visszamegy, de ha nem mert mint tudjuk nagyon makacs, gondolom megkeresi őt az egyik Cullen - én Rose, Alice és Edward között hezitálok, de belőled bármit kinézek, szal még ha így is lenne akkor is raknál bele valami furfangos kis csavart xD.
na nem is fosom tovább a szót, még annyit, hogy ez a feji is nagyon jó lett - mint mindig :)
Puss Adry

Névtelen írta...

Ajj Szyluuu ez olyan depis lett=/
Mármint én is az lettem most meg a feji is..=/
Először is azért mert elmész egy kis időre,másrészt h Bella igy félreértelmezte a dolgot..=/
És szegény Ed...tuti magát hibáztatja meg ilyenek..Hallod Szylu rem Edet Bella után küldöd akárhova is megy..Sztem most a Denaliakhoz megy..vagy nemtom..Mivel ott van Mac..:D Ajjh sztem nem fogom szeretni Macet mert biztos lesz vmi köze Bellához..=/ erre még gondolni se gondoltam h Bella elköltözik..
És mit motyogott Edward? Ajjh azt tudni szeretném..:D habár mit nem?xD És milyen drámai lett Ed lerogyása..=/ xD
Könyörgöm ne szenvedjenek sokáig..=/ nem akarom..:D és rem kövi szemszögben is lesz Ed szemszög..:D
Ez olyan kurva jó feji lett ennek ellenére is..:D habár még igyis brutális..:D igazából ugysem tudod olyan résznél abbahagyni ahol ne várnánk a folytit..:D
És a kocsi..:D Ohh jesszus nekem is kell ilyen..:D Ez a Best kocsi..mondjuk nem igy kellett volna megkapnia=/ Mostmár m1...:D
rem csinálsz velük vmit..:D Küldd utána Edet vagy Bella jöjjön vissza nemtom!xD
És sok sikert a vizsgáidhoz..:D
Az ajánlást is köszi..:D
És gyere vissza hamar!xD Visszavárunk..:D
Már nemtudok mit mondani..:D Tökjó,h ilyen sok szemszögből írtad és látszik mennyit foglalkoztál vele..:D
Bocs,most nemtok olyan hosszú komit írni,ennyire futotta.:D
Nagyon nagyon várom a kövit..nemtom h fogom kibírni 3 hétig..=/
Pusz
Dorszíí

Névtelen írta...

Ez még a jobbnál is jobb lett! :)
De ez nem ment fel az alól hogy MIT TETTÉL??URISTEN! Pedig már kezdtem örülni...És ilyen függővéget??? MEG AKARSZ MINKET ÖLNI???
Ömm..bocsi hogy ennyire kiakadok...de mindjárt hajnali fél egy...és szóval...sztem felkeltettem pár szomszédot azzal az örjöngéssel amit ezzel a fejivel elértél nálam. Azért addig nem fajultak a dolgok hogy földhöz vágjam a laptopot...de már majdnem!
És annyira köszi köszi hogy leírtad Ed szemszögéből is a csókot! :)
És most mi lesz? Én nem hiszem hogy kifogom bírni 3 hétig :/ Sírjunk kedves olvasók..:'(
Azért nem olyan rossz a helyzet...de az nagyon is! Néha jó ha a fantáziánkra bízod az ideineglenes folytit, de ez tuti, hogy nem így fog folytatódni, ahogy azt akarjuk...
Nem igaz, hogy Bella nem tudta meghallani azt a "de"-t a mondot végén...Rosalie meg elengedte...mondjuk így jobb volt. Kell egy kis dráma. DE EZ MÁR TÚL SOK DRÁMA!
Am sikeres érettségit ha már itt tartunk. :D
Ez a 3 hét életem leghosszabb három hete lesz...
Asszem ebbe a komiba ennnyi fért...kicsit álmos vagyok..x)
Nagyon várom a folytatást. NAGYONNAGYONNAGYON
Pux: Rebii.

Névtelen írta...

Aaajjjj ezt nem hiszem el!!!!! én kis naív meg már azt hittem h ebben a részben már nagy szerelmi vallomások lesznek!!!! erre????? Bella meghall vmit, aminek csak a végét kellet volna hallania és akkor még el is megy!!!!! ez vmi szörnyen elkeserítő és szívszorító lett!!!!! ami pedig a legrosszabb az egészben h csak kb. 3hét múlva lesz friss!!!! :( :( de persze megértelek és sok sikert az érettségihez!!!! de azért siess vissza vmi extra hosszú, kibékülős és sütis résszel!!!! ;) (csak a reményeimnek adtam hangot, bocsi) :D :)
Imádunk!!!!
Szió: Zsú :)

~Lia Everglot~ írta...

Szylu! Bocsi, hogy tegnap este nem ültem ide... :/ nah de szóval meg...
Drága Szylu-függők... Szerintem meg lehet érteni, hogy szünetel, hiszen van lelkiismerete, és szeretne egy jó érettségit írni... Ő sem éli meg könnyen a szünetet, nem kell kétségbeesni, MÁJUSBAN jön az új fejezettel, és minden jó lesz megint... Szóval kérek mindenkit, hogy TÜRELEM, és majd nógatom a suliban, hogy valami jó fejezetet hozzon össze addigra ;)
Szylu mégegyszer bocsi h nem jöttem este, behavaztam, nahde mindegy, légyjó, aztán ne hari :O (K)
Lia~

Emőke írta...

Áááá Szylu!
Ez sok(kkkk)!!
Bella elment?!Nem értem én ezt a csajt.Bár az igaz h Ed kijelentése igen csak 2 értelmű volt.Én is kiakadnék az ő helyében!
Hát nem is tom h mint mondjak,bár nagyon jó volt h több szemszögből írtál most.
Rose...meglepődtem rajta,de tényleg a tesója ként szereti Bells-t.
Ed...nagyon sajnálom őt.):
A pumát meg még inkább!XD
Gondolom h mindenki kiakadt h elment?
De rem h hamar rájön h ő a Cullen-ekhez tartozik.
Hát sokat kell várni az új fejire,de asszem megéri.Mert ez egy nagyon jó sztori!!!
Sok sikert Szylu az érettségihez,és kitartást a magoláshoz!XDXD

Millió Puszika!

Névtelen írta...

Szia!!
nos kezdeném azzal h sok sikert kívánjak az írásbelidhez!! Szorítok érted, és gondolok rád h menjen(hasonló cipőbe járok én is annyi különbséggel h ezek kis érettségik de a pontszámok miatt olyan mintha négy éve érettségiznék, pedig az a valóságban még két van hátra belőle)
Nos akkor a különböző szemszögeket szeretném elmondnai h h tetszett:
Edward szemszöge teljesen mértékben szomorú aztán fájdalmas és ahogy a család megtalálta őt engem is megrémítette tényleg önmarcangolos típus de ez most vmi más volt, vmi amit nem tudok pontosan megfogalmazni de engem is elszomorított
Jasper szemszöge:szerencse h van ez a képessége és h tudja mikor mit kell csinálni ám edward szavai teljesen megdöbbentett vajon tényleg ezt gondolja vagy csak abban a percben de egy biztos h visszavonhatatlan hiba csúszott bele ebbe a szerelembe..
Aztán ott van Alice szemszöge ez az életvidám vámpírka most retteg fél és nem tudja h mi lesz hisz a jövőt nem látta, retteg h mi lesz a következő lépése és Bella uram atyám teljesen magam előtt láttam a meggyötört arcát..
és Rose szemszöge:Soha nem hittem volna h segíteni fog Bellának de ő sem könyörtelen csak ami vele történt gátolja abban h könnyebben befogadjon másokat a szívében, de ő az egyetlen aki igazán tudja h min megy keresztül Bella, most éreztem azt Rosenál h igazán szereti őt és félti a húgát és a szívébe fogadja hisz eltudja engedni h megnyugodjon és átgondolja h mit tegyen vajon sikerülni fog Bellának.. Ám Bella szemszögnél tört el nálam a mécses ahogy elbúcsúzott tőle a pumája csendes volt mégis mindent elárult.. És a vajon odafog menni Bella ahova Rose írta és felfogja őt hívni Edward biztosan keresni fogja őt.. Vajon Rose végig megtudja tartani ígéretét és nem fogja elárulni hova megy Bella vagy hova fog egy biztos ő mellette áll és telefonálni fog neki
Mi lesz akkor mikor Rose elfogja mondani a családtagjainak h miért hagyta elmenni Bellát?? Mit fog kitalálni h védje magát de legfőképpen Bellát??
nagyon szép és megható lett mégis izgatottan és kíváncsian várom ennek az egésznek a kimenetelét? Sikerül megállítani mielőtt túl késő lenne??
Vajon milyen sebeket okozott Bellának ez?? felfogja e valaha dolgozni?? Visszafog térni?? Annyi kérdést hagy maga után és mégis élvezem!!:)
Köszönöm!
Melinda

Csenci írta...

Misguided Ghosts... egyik kedvenc számom. Nagyon eltaláltad, és meglepő, de csöppet sem haragszom rád. Ebben hasonlít az írási stílusunk, hogy mindketten képesek vagyunk olyan képtelenül bizarr helyzeteket előállítani, hogy csak na. Sok sikert az érettségihez, én is megyek sajnos előrehozottra... hajaj. Aztán várom majd azt a májusi fejezetet! :) Puszi, Csenci
ui: Amúgy nem tudom, mondtam-e már, de imádom a Vérvörös Alkonyatot. Még jobban, mint eddig. :D

Unknown írta...

Szia!

Hűha, ez aztán nem semmi... Tudom, biztos unod, hogy folyton ezt hajtogatom, de akkor is így van.
- Tetszett, hogy hosszú volt.
- Tetszett, hogy több szereplő szemszögét is olvashattuk szinte egy időben.
- Tetszett, hogy volt egy-egy idézet minden új szereplő szemszöge előtt, ez a pár szó a dalokból mindig ütős volt.
- Ja, és végül, de nem utolsó sorban tetszett a fordulat is a végén. Sejtettem ám, hogy valami ilyen "merényletre" készülsz, mert ismerlek már régóta, hogy tudjam, FÜGGŐVÉG MÁNIÁS vagy. Na de ennyire... Ez már tényleg szinte kegyetlenség tőled, hogy ilyen hosszú időre ilyen bizonytalanságok között hagysz minket. Na de ne aggódj, ahogy látom az előttem szólóknál, szinte mindenkinek vannak ötletei a folytatással kapcsolatban, bennem is felmerült egy két lehetséges verzió:
Nagyon remélem, hogy Edward Bella után megy majd a közeljövőben. Jó, lehet, hogy nem most rögtön rohan utána, mert akkor a forksi emberek egy tornádó-jelenségnek vagy egy rögtönzött autóversenyzésnek lehetnének a szemtanúi, és ez enyhén szólva gyanús lenne, viszont te vagy már annyira profi, hogy egy ilyen lebuktató írói malőrt elkerülj. Szóval Edward még szerencsétlenkedni fog (ahogy ugye eddig is tette Bellával kapcsolatban...) egy ideig, mielőtt rájön, mit is kell tennie. Eközben a fél Cullen-klán nekiesik Rosalie-nak, kivéve Esmet, mert ő soha nem veszekszik senkivel; kivéve Emmettet, mert ő nem akar a kanapén aludni a továbbiakban; és talán még Jaspert is ide sorolnám, mert ő is egy nyugodtabb lélek. Viszont Carlisle biztos elmondja a maga bölcs és megfontolt módján a véleményét, és a "tünpírt" sem féltem, ő is mindig kinyilvánítja az érzelmeit... Ja, és Rosalie lelki "gyötrése" persze nem hoz eredményt, mert miután elmondja, hova küldte Bellát, Edward nem fogja őt ott megtalálni, mert ugye Bella újszölütt, de nem hülye, és nem akarja, hogy (hamar) megtalálják, így nem a Rosalie által ajánlott helyre megy... Na de akkor vajon pontosan hová megy? És találkozik-e ott valaki ismerőssel? Vagy netán ismeretlennel? Mondtad, hogy Macariónak majd több szerepet szánsz a folytatásban... Régi baráttal esetleg, aki mondjuk halottnak hiszi őt? Vagy mondjuk meglátogatja-e a családját, most, hogy végre ezt megteheti? Ők ugye szintén halottnak hiszik... Viszont Bella képes uralkodni magán, így akár ezt is megtehetné. És vajon hogy magyarázná ki a felbukkanását és a túlélését?
Minden bonyodalom ellenére azért bizom benned: remélhetőleg nem a történet legvégére fogod hagyni, hogy ezek a dinkák (igen, Bella és Edward szerencsétlenkedésére gondolok a romantika terén) végre ráébredjenek egymás iránt érzett szerelmükre és végre összejöjjenek. Csak mert akkor több lenne a szenvedés az egész történet során, mint ami feltétlenül szükséges... Legalábbis szerintem.
Szóval nagyjából ennyit akartam hozzáfűzni. :-)
Köszi még egyszer ezt a szuper zárást a szünet, azaz az "ínséges idők Vérvörös alkonyat nélkül" előtt!

Légy jó!

Judit

Ui.: Köszönöm szépen, hogy részben nekem is ajánlottad a fejezetet, igazán megható volt, jólesett nagyon. :-) És persze ez egy igazi megtiszteltetés számomra. :-)

Pupi írta...

Szia!

Mikor ezt a fejit bétáztam kicsit meg is könnyeztem.
Már írtam neked, hogy ez lett szerintem a legcsodálatosabb fejezet, de most megismételem.
Ez lett a kedvencem, még a korhatárosoknál is jobban imádom.
Eszméletlent alkottál Csajszim.
Puszillak
Pupi

คภςรא írta...

nagyon szuper lett :D alig várom a folytit
csak szomorú :(
Sok sikert az érettségihez

Rebii írta...

Szia Szylu!
Nagyon szupi lett a feji!;)
Tök jó, h ilyen hosszú és h több szemszögből is le van írva.
Az a rész is nagyon tetszett, mikor leírtad, h Bella hogyan megy el, és hogy a családtagok ezt hogy nézik végig.
MOST KOMOLYAN 1 HÉTIG NEM LESZ FRISS?! :(((((
De megértem. Az érettségi az érettségi!:)
Ügyes legyél, sok sikert!;)
Am nemsokára küldjük az új törit! Erre a hétre terveztük befejezni, csak Repcsi betegsége kicsit bezavart...:S
Puszi: Miszosz

MN írta...

Szia!
Klasz lett ez a fejezet!
Tetszenek az ilyen fordulatok.
Van az oldalamon Neked egy Díj.
:)

SzaDó írta...

Nagyon jó feji lett!:)
Kétszer is elolvastam!
Legjobban az a rész tetszik amikor Jasper szemszögből van és Edward megmutatja neki az érzéseit!
És már kevesebb mint 2 hét!:D
És Szylu, te tényleg megérdemled azt a címet, hogy a"Függővégek királynője"

Kitti írta...

Egyszerűen imdádom ahogy írsz :) a fejezet csodás lett és szerintem nem is kell tovább ragoznom... ^^ *.* És már nagyon várom a kövi fejit remélem volt időd írni és az érettségid is jól sikerült ;):)

Névtelen írta...

Nagyon király lett o.O többször is elolvastam :D olyan jóóó ;)

Megjegyzés küldése

 

blogger templates | Make Money Online