Ízelítő a 35. fejezetből

Sziasztok!

Te jó ég, már a 35. fejinél járunk? Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora terjedelmű regényke kerekedik ki pár kósza gondolatból... Oké, nosztalgiázásnak vége, jöjjön a munka!XD
Halkan súgom meg az érdeklődőknek, hogy a nyelvvizsgám szóbeli része magnóhallgatás nélkül 60 pontból 40 lett, így egy kicsit nyugisabb vagyok most!XD
Na, de itt az ízli és szombaton a folytatás, amit imádni fogtok, mert Emmett túlteljesíti majd magát!XD És a főhősök is egy kicsit szabadabban "mozognak", de ez már rájuk is fér...
Pusz

„Nem is gondolná az ember, milyen élénk a női nem fantáziája” – merengett el és egy emlékkép csúszott be az elméjébe.
Edward lazán és lezseren lépkedett egy osztályterem felé. Elhaladva a folyosón vagy fél tucat lány fordult utána nyálcsorgatva és gondolataik csak úgy üvöltöttek.
„Édes Istenem! Tudnék vele mit kezdeni!”
„Ha csak egy éjszakára is, de megérne egy ajtócsapkodást!”
„A feneke…”
- Oké, oké, oké – tiltakoztam hevesen és megráztam a fejem, hátha eltűnik a lány „szemszöge” lelki szemeim elől. – Elég volt a demonstrációból, a többire nem vagyok kíváncsi!
„Pedig most a legjobb rész, amikor…” – vigyorgott.
- Edward! – néztem rá szigorúan, mire roppant ártatlan képet vágott.
„Értettem… anyuci!” – kacsintott, én meg hozzávágtam az első kezem ügyébe eső dolgot: a kesztyűmet. Lazán elhajolt előle és jókedvűen felnevetett. – „Látom, kezdesz kiesni a gyakorlatból és öregszel is!”
- Na, most telt be a pohár! – horkantam fel, és azzal a lendülettel a nyakába ugrottam és lerántottam a földre."