Ízelítő a 24. fejezetből

Sziasztok!

Ezzel a kis ízelítővel kárpótollak Benneteket azért, hogy nem tudtam elkészülni a meglepivel, amit mára szántam (de majd máskor bepótolom).
És itt szeretnék minden kedves most hétvégén felvételizőnek kéz- és lábtörést kívánni! Lélekben Veletek leszek és szorítok! Én is túléltem már, tudom, nagyon para, de egy a lényeg: tessék elolvasni kétszer a kérdést és az első megérzés mindig helyes!
Én meg próbálom hozni a frisst szombat estére, hogy amikor már felépültetek a sokk okozta megrázkódtatások(k)ból, akkor legyen mivel lazítani!
Pusz


"- Elárulnád nekem, mi borított ki annyira, hogy kis híján aprítani való gyújtóst csináltál Emmettből? – kérdezte társalgó hangnemben.
- A pontos megfogalmazás az, hogy kis híján aprítóst csináltam belőled – javítottam ki és ismét mélységes önutálat fogott el.
- Ez az apró tény a beszélgetésünk szempontjából lényegtelen. – Kezeit a fény felé nyújtotta.
- Te nem vagy százas! – mordultam fel és hirtelen felültem. – Apró ténynek nevezed azt, hogy majdnem megöltelek?
A hangnememben bekövetkezett változásra már rám pillantott.
- Te tényleg ennyire naiv vagy, vagy pusztán tetteted? – vonta fel a szemöldökét és nem értettem, hogy mire céloz. – Szerinted én a legelső napon nem akartalak eltenni láb alól?
Rábökött a hasamon húzódó karmolásokra és a karomon lévő harapásnyomra.
- Az más. Te újszülött vagy – keltem a védelmére.
- Nagyon szépen köszönöm – mondta durcásan és haragos pillantást lövellt felém.
Pár másodpercig feszülten méregettük egymást…"