Ízelítő a 23. fejezetből

Sziasztok!

Rájöttem, hogy az a legnagyobb hibám, hogy piszkosul szeretlek Benneteket, és nem tudok Nektek nemet mondani. (Kapcsolatunk kezd egy kicsit átmenni Edward-Bella szituba, nem?XD)
Sokan kértetek a kövi fejiből legalább egy kis ízelítőt, és én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy olyan részt válasszak ki a már meglévő írásból, ami figyelemfelhívó és elgondolkodtató is egyben. (Na, meg persze a fene megegyen Benneteket a friss érkezéséig!XD) De itt kell rámutatnom arra a dologra, hogy a teljes feji még nincs kész és csak szombat tájékán érkezik.
És szeretnélek megkérni Benneteket arra is, hogy egyenlőre ne haragudjatok rám (vagy csendben tegyétek...), amiért még két fejezetnyi és egy ízelítőnyi kritikára nem válaszoltam, de képtelen vagyok idejutni huzamosabb időre hétköznaponta...
Na, de nem papolok tovább, hanem itt egy kis szösszenet. Jó szórakozást és ne skalpoljatok meg, mert nem tudom akkor hozni a teljeset!XD


"Örömömben és elragadtatásomban a legközelebbi vámpír nyakába ugrottam és szinte összeroppantottam. Ő sután visszaölelt, de fel sem fogtam, hogy kinek a karjai közé vetettem magam.
- Imádom! – sipítottam tőlem szokatlanul magas hangon, mire mindenki felnevetett mögöttem.
- Igen? És Edwardot vagy esetleg valaki/valami mást? – kérdezte röhögcsélve és brummogva Emmett.
A költői kérdés hatására hirtelen elementáris erővel érzékeltem azt a személyt, akibe kapaszkodtam. Izmos mellkasa kellemesen simult hozzám, míg karjai óvón fontak körül, mint egy vasbilincs, ami soha többé nem akart elengedni. Őrjítő illata alattomosan bekúszott az orromba és fátyolos ködbe borította elmémet. Bár bőrünk sehol nem érintkezett, mégis a már jól ismert szikrázás pattant ki közöttünk, és arra késztetett volna, hogy még jobban odabújjak hozzá."

U.i.: De ciki! A monológom hosszabb lett, mint maga a részlet...:P Bocsi! Pusz