Before the Dawn - 17. fejezet (Part 1.)

Sziasztok!

Ma a fejezet egy nyúlfarknyi, ám annál lényegesebb részét hoztam, ami szerintem felvet néhány kérdést. Azért ennyi, mert itt egy szemszögváltás lesz, és bár azt már elkezdtem írni, még nem tartok vele ott, hogy fel is tudjam tenni, tehát az csak holnap jön! :)
Ehhez addig is jó szórakozást! :D

Puszmancs

Szylu

17. fejezet

Mindenre van magyarázat… vagy mégsem?

„I just want to look at you
I just want to look at you, look at you all day
I just want to look at you, I just want to look at you all day
There ain't nothing wrong, no. There aint nothing wrong with that

Once you seep in (once you seep in) under my skin (under my skin)
Theres nothing, theres nothing in this world that could wash you away”

(Limp Bizkit: Eat you alive)

(Edward szemszöge)

- Barátok?

Dermedten bámultam a felém nyújtott kézre, majd óvatosan az ujjai közé fontam az enyémeket és finoman simítottam végig tenyere bársonyos bőrén, amitől éreztem, hogy összerezzent. Ez természetesen olyan volt számomra, mintha olajat öntöttek volna a tűzre, ezért merészebb húzáshoz folyamodtam. Egy lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, és a háta mögé kerülve olyan közel álltam hozzá, hogy ember korában éreztem volna a testéből áradó meleget, most viszont csak a kezem alatt megfeszülő izmokat tapintottam ki. Gyengéden húztam végig a kezemet nyakszirtjén, amitől az izmok még jobban megfeszültek – már ha ez egyáltalán még lehetséges volt – és kétségbeesett nyögés hagyta el Bella ajkait. Másik kezem még mindig a kezével játszott, az érzékeny bőrt cirógattam a csuklójánál. A válla felett átlesve láttam, hogy az ujjai remegtek és hevesen küzdött a késztetés ellen, hogy ökölbe szorítsa a kezét. Ujjaim felcsúsztak a tarkójára és egy érzékeny pontra rátalálva – erre abból jöttem rá, hogy áramütésszerű remegés futott végig Bella testén – lassan körözni kezdtem a hófehér bőrön.

- Mi… – Itt elakadt, mert óvatosan lehajoltam, és mélyet szippantottam frézia és levendula illatú hajából.

Nagyot nyelt és erőt gyűjtött ahhoz, hogy újra meg tudjon szólalni, de akkor is csak egy halk suttogásra futotta, ami lágy volt és bizonytalan.

- Mégis mit csinálsz? – Az utolsó szónál megremegett a hangja, de ezt betudhattam annak is, hogy az orrommal végigkövettem a gerincvonalát a haja tövétől egészen a felsője széléig.

Oda és vissza, oda és vissza. Csak akkor válaszoltam, amikor felemeltem egy kissé a fejemet, de nem vesztegettem sok időt a szavakra.

- Barátkozom – és ajkaimmal ugyanazt az utat jártam végig, amit az előbb.

Bella teste megfeszült, mint egy elpattanni készülő húr, majd elernyedt és fáradtan felsóhajtott.

- Miért csinálod ezt velem? – kérdezte halkan.

- Én nem csinálok semmit, csak közelebbi kapcsolatot teremtek egy barátommal – morogtam a bőrébe, és az álla alá nyúlva fordítottam a fején, hogy felém nézzen.

- Nem, te mást akarsz – suttogta és láttam, hogy a pillái elnehezülve lecsukódtak.

- Hmmm, és ebben miért vagy ennyire biztos? – vontam fel a szemöldököm, de persze ezt ő nem láthatta.

Lassan hajoltam az ajkai felé, és a számon éreztem hűs leheletét, ahogyan válaszolt.

- Mert férfi vagy és mert ismerlek eléggé jól – mormolta és az ajka finoman hozzáért az enyémhez.

- Ennyi nem elég – súgtam neki, és remegő ajkaitól elszakadva elléptem tőle, és az erkélyajtón kilépve leugrottam a szálloda előtti néptelen utcára, majd vissza sem nézve eltűntem a közeli szűk utcácskában.