Before the Dawn - Prológus

Sziasztok!

Először is MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!
Mivel nem tudok mindegyikőtökhöz elmenni és egyesével megölelni, ezért vegyétek úgy, hogy mindez gondolatban megtörtént!
Mivel mással tudnék kedveskedni Nektek így, karácsonyi ajándékként, mint valamilyen írással. Ez természetes, hiszen tavaly is ezt tettem. Az idei viszont más, hiszen most nem egy apró, három részes novellával, sem pedig egy szösszenettel állok elétek, hanem...
Sokan szerintem már érzitek, hogy... hmmm, stílusosan bealkonyul a Vérvörös alkonyat háza táján, és már csak pár fejezetnyi - körülbelül 6-8 - van hátra. Igen, fel lehet lélegezni, nem foglak Benneteket azzal már többé nyaggatni, talán egyszer megírom a folytatását is, ha nagyon ráérek, és persze lesz rá igény.
Most viszont egy vadonatúj sztorival leplek meg Benneteket, ami szintén Twilight témában íródik, és szintén Bella/Edward párosítású... vagy mégsem? Nos, ki fog derülni, ígérem!
És még mit ígérhetek? Körülbelül ugyanazt, amit a VA-ban, csak egy kicsit... ááá, nem lövöm le a poént! :D
Kezdetnek elétek tárom a Prológust, holnap pedig hozom az első fejezetet.
Amíg a VA tart, addig a hétvégén két frissre is lehet majd számítani, tehát nem felváltva fogom hozni őket, utána viszont terveim szerint a Before the Dawn veszi át a helyet a blogon, mert másik blogot nem szerettem volna létrehozni (már így is van pár!XD) De azért kiteszek egy szavazást, és ha a többség igényli, akkor átviszem másik blogra a sztorit. Apropó, ennek okán majd a két ünnep között lehet számítani arra, hogy pár órára zárva lesz az oldal, hiszen átalakítás lesz.
Oké, sokat szövegeltem, itt a Prológus, holnap jön az első fejezet és 26-án hozom a friss VA fejit!
Pusz és kellemes ünnepeket még egyszer!
Szylu

Prológus

„A végtelennek hitt tér egyre rövidül.

Fogyatkozik bennem az Idő.

Enyém a tudat, hogy nem leszek mindig.

De érezni, megélni nincsen erőm.”

(Ákos: Tanulékony szörnyeteg)

A három vérvörös szempár fenségesen nézett le rám,ahogyan ott álltam előttük teljesen tébolyodott elmével és halott szívvel. Gondolataik nem árultak el semmit,erre ugyanis a közelemben nagyon ügyeltek.

Marcus unottan bámult el a fejem felett az ajtó felé és percenként felsóhajtott. Az ő elméjét teljesen kitöltötte a közelgő vacsora gondolata,így a döntést két másik testvérére hagyta.

Caius türelmetlenül dobolt hosszú,fehér ujjaival a szék karfáján. Láthatóan sürgetni szerette volna bátyját az ítélet kihirdetésében,de nem sikerült neki.

Aro nyugodtan felkelt és lassan járkálni kezdett előttem. Összeszorítottam öklömet,amikor hirtelen megtorpant és felém fordult. Most dől el minden.

- Ifjú barátom,tudod nagyon jól,hogy milyen a kapcsolatunk családod egyik tagjával-kezdett bele nyugodt hangon. - Soha nem bocsátanánk meg magunknak,ha fájdalmat okoznánk Carlisle-nak,és úgy hiszem,akármennyire békés természetű is,szeretett fia halála őt sem hagyná hidegen.

-Tudod,hogy mi lesz a vége-mondtam élettelen hangon. –Tehát a válaszotok: nem.

-Nem tehetünk másképp – sóhajtotta Marcus.

-És vétek lenne elpocsékolni egy ilyen képességet – mormolta Aro.

-Ti kényszerítettetek rá -hagytam annyiban a dolgot,hiszen a tervem már megvolt.

Megfordultam és emberi tempóban megindultam a hatalmas ajtó felé. Félúton Aro kiáltása állított meg:

-Vezekelni akarsz, nem meghalni -közölte kész tényként.-Arra viszont tudok egy jobb megoldást.

-Aro! –csattant fel egyszerre Caius és Marcus.

Visszafordultam,így még éppen láttam,amint Aro egy kézmozdulattal elhallgattatta fivéreit. Fejében egy kép kezdett összeállni,de arra sem vettem a fáradtságot,hogy felfogjam az értelmét.

- Ha csak az időmet akarod rabolni jobb,ha meg sem próbálod.-Az udvariasság minden formája kiveszett belőlem.

Üres voltam,elhagyatott és legfőképp: halott.

Aro közelebb jött hozzám,jobb kezét a vállamra helyezte és finoman elmosolyodott.

- Az ajánlatom a következő és nagyon remélem,hogy megfontolod…