Egy prológus a réges-régi múltból...

Sziasztok!

Megérkeztünk Pupi következő szülinapi ajándékához, ami egy kis nosztalgiázásra is invitál bennünket.
Ha még emlékeztek a Vérvörös alkonyat legelejére, akkor "láthatjátok", hogy rögtön belecsaptunk a lecsóba és nem "szórakoztam" prológusokkal. Viszont a történet befejezése után rájöttem, hogy ha van epilógus a végén, akkor kéne lennie prológusnak is az elején. Úgy döntöttem, hogy a letölthető teljes regény elejére megírom a bevezetést, de nem ez került oda, hanem egy másik - ami maradjon egyelőre meglepetés! ;). Így most megosztom Veletek, hogy eredetileg mit szántam prológusnak és majd meglátjátok, hogy ez mennyit változott. :)
És hogy miért nem ez lesz a VA "hivatalos" bevezetése? Nem is tudom... Talán majd egyszer rájövök...
De addig is itt a nem hivatalos verzió! :D A hivatalos majd a letöltésnél lesz elérhető. És hogy mikor lesz letölthető a VA? Hát, csak annyit tudok mondani, hogy terveim szerint nyáron... Remélem! :D
Jó szórakozást!

Puszmancs

Szylu

Vérvörös alkonyat – Eredeti prológus

Amikor a világ pusztulni látszik és minden hamvában hal el, mi az, ami továbbél?

Elgondolkoztál már azon, hogy mit hagysz hátra magad után, mikor földi léted ideje lejár?

Mi az, ami túléli még a legpusztítóbb tüzet, a legégetőbb fájdalmat és a legelviselhetetlenebb kínt is?

Mi az, amiért feladnád életed, létezésed utolsó pár másodpercét is?

Szerelem, barátság, testvériség? Mit jelentenek neked ezek a szavak akkor, amikor utoljára levegőt veszel?

És mindezek után megvan benned a kellő erő, hogy felállj, és tovább harcolj még a legreménytelenebb helyzetben is, tudva, hogy minden egyes mozdulatoddal csak a halált csalogatod magadhoz egyre közelebb és közelebb….

Én azt hittem, hogy mindezekre a kérdésekre tudom a választ, de úgy látszik, hogy tévedtem. És ezért drágán fizetnem kell…